A fekete Nap árnyékában
"Március vége felé már széles alagutak fúródtak át az Átokvölgy keleti és nyugati falán, mire pedig eljött a nyár, addigra magában a völgyben, sőt mélyen a föld alatt, már múködtek a leendő gyár első műhelyei.
Így hát a völgy most csakugyan rászolgált régi nevére: méltán nevezték Átokvölgynek! (...)
Ki hinné, hogy egy békés völgyben föld alatti üzem működjék, néhány ezer olyan munkással, akik sohasemlátják és sohasem fogják többé meglátni a napfényt? (...) Ki hinné, hogy ilyesmi egyáltalán létezhet a világon?
...Bevezették egy hivatali szobába. Az is a föld alatt van, mert nincs ablaka. A katona beengedte, majd távozott. Hatalmas, tágas helyiség. Íróasztal és mellette egy másik irodai asztal, rajta vázlatrajzok tornyosulnak.(...) Mióta van már itt egyáltalán? Egy hónapja, két hónapja? Paul nem tudja. Ő is, mint minden cellatársa, elvétette a napok és hetek számlálását. Itt csak két fogalom létezik: ez az "elmúlt műszakban" vagy az "azelőtti műszakban". A napokat senki sem tudja...
Paul elfordult az asztaltól, hogy ne lássa a szivarokat. S ekkor úgy érzi, mintha valaki erősen figyelné. Két szem, két kerek pillátlan szemgolyó összeszűkült, majdnem tűhegyes pupillái tapadnak rá mereven, rebbenés nélkül. (...)
- Miért állt meg a szoba közepén? - kérdezte a tábornoki rangjelet viselő vénember, aki észrevétlenül bukkant elő egy falmélyedésből.
- Nem akartam az asztalhoz lépni. Ott vázlatrajzok fekszenek. Lehet, hogy titkosak...
(...)
- Ugyan mit veszítenénk mi, és milyen haszna volna magának abból, ha megismerné üzemünk titkait? Közölné a barátaival? Vagy eladná más országoknak?
Paul hallgatott, hiszen tudta, hogy nem is várnak tőle választ.
- Maga mindent megtudhat a mi üzemünkről. Értse meg: mindent! (...)
- Talán az is érdekli, hogy mit gyártunk? - folytatta a nevetéstől már-már fuldokolva a tábornok, és koponyája még szaporábban rázkódott. - Ezt is közölhetem magával: optikai alkatrészeket a bombavetők automatikus célzásához... Most pedig bizonyára azt fogja megkérdezni, hogy miért beszélek önnel ilyen nyíltan?
S a tábornok szeme kárörvendően villant, arcának minden ránca megrezzent és összébb húzódott.
- Én csak egyet kérdezek öntől, tábornok úr: milyen jogon tartanak engem itt fogva? Nem vagyok hadifogoly, és nem vagyok gonosztevő. Szerződést kötöttem egy repülőgépgyárral, egy francia repülőgépgyárral, ennek a gyárnak dolgoztam. És egyszerre éjnek idején ismeretlen személyek kerestek fel, az igazgatóságra hivatkozva azt kívánták, hogy azonnal menjek velük, állítólag sürgős megbeszélésre. A város szélén erőszakkal belöktek egy zárt gépkocsiba, és ismeretlen helyre hurcoltak. Tiltakozom az ilyen eljárás ellen, tábornok úr! Ez a legelemibb emberi jogok hallatlan megsértése!
- Elég! - förmedt rá a tábornok, és hirtelen abbahagyva a nevetést, öklével az asztalra csapott. - Törvények... emberi jogok... Az ilyesmit bízza a népgyűlésekre! Felnőtt emberek vagyunk, és nincs szükségünk az effajta demagógiára. A világon egyetlenegy vitathatatlan jog létezik: az erősebbik joga. az erő pedig, amint erről már meggyőződhetett, a mi oldalunkon van. Maga tehetséges repülőgéptervező, ezért szükségünk van magára. Ebből a forrásból ered a mi jogunk és az ön kötelessége. Megértette?
- Nem egészen. Az önök erkölcs-kódexében van egy lényeges hiány, hogy ne mondjam: téves számítás. Önök megtehetik, hogy fizikai erőszakhoz folyamodjanak, és ezt meg is teszik. De erőszakot elkövetni az én, amint mondta, tehetségemen...
- Ó, csak nem képzelte, hogy ilyen naivak vagyunk? Nincs itt semmiféle téves számítás. A legpontosabb számítás vezetett minket, amikor ilyen szélsőséges eszközökhöz folyamodtunk. Mi az embert a legsúlyosabb helyzetbe hozzuk. Elvesszük tőle a menekülés legcsekélyebb reményét, hiszen nyilván már megismerkedett az itteni rendszerrel, és alkalma volt látni a krematóriumot is... Aztán megadjuk neki az egyetlen, apró lehetőséget, hogy megmentse az életét...
A tábornok szadista kéjelgéssel nyújtotta el az utolsó mondatot, s megpróbálta a szamben álló ember arcáról leolvasni, milyen hatást gyakorol reá. Paul azonban minden erejét megfeszítette, hogy ne mutassa ki kétségbeesését, dühét. (...)
- Nem lehetne talán lélektani kiruccanások nélkül, tábornok uram? Mondja meg kereken, mit akarnak tőlem?
- Helyes, beszéljünk nyíltan. Ön, amint látom, üzletember. Tehát: azt akarjuk, hogy a magasból ledobott bomba pontosan a célba találjon. Érti, pontosan! Ezért gyűjtöttünk ide néhány elsőrendű mérnököt. Nem érdekel a nemzetiségük, politikai felfogásuk és minden egyéb mellékes dolguk, amit ott fent a föld színén olyan sokra értékelnek." Részlet Dold-
Tobias R. egy hanaui polgár, akinek a nevéhez merénylet és különös összeesküvés-elméletek fűződnek. Az élete olyan volt, mint egy kémregény, melyből idéztem egy részt.
Tobias ugyanis meg volt győződve arról, hogy már 18 éve megfigyeli egy rejtélyes titkosszolgálat. Emiatt bizalmatlanná vált, és nem létesített kapcsolatot senkivel. A hozzá hasonló összeesküvés-hívők szerint ugyanis a titkosszolgálat gyakran beszervez embereket, akik álházasságot kötnek a célszeméllyel. Mert azok neve, akiket a titkosszolgálat megfigyel: célszemélyek.
És ő az volt.
Egy honlapot műkötetett, melyen közzétette elméleteit. Videót mindössze egyet készített, utána következett a merénylet, mely során 10 ember vesztette életét. Tobias volt a tizenegyedik.
Igen.
Mert Tobias már nem él. A különös videóüzenete után.
A videót gyorsan törölték, de azért sokan látták. Üzenete mindössze ennyi volt:
Az amerikai katonaság föld alatti bázisokat létesített, és itt számtalan törvénytelen és botrányos cselekmény történik: többek között sátánista rituálék, melyes során kisgyerekeket áldoznak fel. A videó felhívással zárul: felszólította az amerikai állampolgárokat, hogy keressék meg ezeket a bázisokat és számolják fel őket.
Tobias szavait buta üsszeesküvés-elméletnek tulajdonították, és mindenki megmosolyogta volna, ha a tíz áldozat nem követeli meg a komolyságot. Ki hallott még ilyet? Föld alatti bázisok? Netán városok? Túl sok sci-fit nézett talán, és paranoiás lett?
"Ki hinné, hogy egy békés völgyben föld alatti üzem működjék, néhány ezer olyan munkással, akik sohasem látják és sohasem fogják többé meglátni a napfényt? (...) Ki hinné, hogy ilyesmi egyáltalán létezhet a világon?"Dold-
Ki hinné valóban? Dold-Mihajlik regénye a II. világháborúról szól. Természetesen, mint minden háborúban az ellenfelek beépülnek egymás közé. Ők a hírszerzők. És az orosz hírszerzők szerint már ekkor léteztek föld alatti létesítmények. Azt állították, hogy a háború után berobbantották mindet, de vajon tényleg?
És ha így is történt, nem meríthettek ötletet, mondjuk az amerikaiak (de mások is) a németektől? Tényleg annyira hihetetlen lenne?
Képzeljünk most el egy másik összeesküvés-elméletet (habár a jelek szerint már a képzelődés is kezd életveszélyessé válni).Képzeljük el, hogy a háború egy megrendezett "színjáték" volt. Hiszen az ő erkölcsi-kódexük nagyon eltér minden ország törvényeitől. Emberáldozatok számukra nem sokat jelentenek. A háborút Németország elveszítette. Ezen nem lehetett segíteni, be kellett látniuk, hogy ez az út nem járható. De számos kísérlet és projekt még folyamatban volt. Ezeket menteni kellett. Eljátszották hát a fegyverletételt, megalkudtak annak hátrányaival (hiszen tudták, hogy nem lesz végleges), majd titokban folytattak mindent távol az emberek tekintetétől. Bizonyos hírek persze kiszivárogtak, de erre való a jó öreg összeesküvés-elmélet fogalom. Kiejtik ez a szót, és már el is hárították az információt, mert mindenki csak legyint és mosolyog: Ugyan már! Butaság!
Marad egy fontos kérdés:kik azok az "ők"? Az amerikaikat nevezte meg, de Amerika nagyon nagy ország. És a lakosság 90%-ának fogalma sincs minderről. Ártalanok. Akkor hát kik azok az "ők"?
Őszintén megmondom: Én nem tudom. Tobias titkos társaságokat emlegetett, mint oly sokan a világhálón, de vajon így van-e? Hiszen ezt is sugallhatták a hírelhárótók. Egy biztos: nagyon titkosak bárkik is legyenek. Szerintem inkább egy nemzetközi szervezetről van szó, és nagyon sok nemzetiségű emberből tevődik össze. Hisze, mint a regényben mondja a föld alatti üzem tábornoka: "Nem érdekel a nemzetiségük, politikai felfogásuk és minden egyéb mellékes dolguk, amit ott fent a föld színén olyan sokra értékelnek."
Őket valami más érdekli.
A hatalom és az ahhoz vezető út.
A tudatbefolyásolásban látják megvalósulni elképzelésüket, és valóban hihetetlen eredményeket értek el ezen a téren.
Az MK-Ultra volt a kezdet, melynek alapjait Mengele fektette le. Ez az ő projektje volt. Mára már rengeteg alprojektje létezik. Természetesen titokban kísérletezgetve fejelsztik ezt is, mint sok egyebet.
Videóüzenetében ez volt a második összeesküvés-elmélet, melyre fel szerette volna hívni az emberek figyelmét a hanaui merénylő.
Mert aggódott az emberek sorsáért. Aggasztotta jövőjük. És féltette gyermekeiket.
Majd elborult az agya, kiszaladt az utcára, autóba ült, és lövöldözni kezdett. Két helyszínre is volt ideje eljutni, sőt, még arra is futotta az idejéből, hogy hazamenjen és meggyilkolja édesanyját és önmagávval is végezzen. Csak édesapjának volt olyan szerencséje, hogy túlélte a fia ámokfutását.
De senki sem csodálkozott, mert honlapján néhányszor szóvá tette, hogy helyteleníti a bevándorlást. Valószínúleg a bevándorlók viselkedésére is tehetett megjegyzést, mert a sajtó azonal rájött, hogy neonáciról van szó. Igaz, soha sem volt tagja ilyen szervezetnek, és nem is kommentelt szélsőséges oldalakon, de neonáci volt. 100%. Ha egyszer a hírportálok ezt írják, semmi kétség sem férhet hozzá...
